Ez az írás Kakasi Kitti 9.A osztályos tanuló munkája. Egy házi feladatra írta, ahol egy lovag egy napját kellett bemutatni.

Egy lovag története

Ez a mesebeli történet is úgy kezdődik, mint a többi:

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú. Jacknek hívták. A kortársaihoz képest érettebb volt. Lovag szeretett volna lenni, ezért szorgalmasan tanult. Jól öltözött, udvarias, bátor fiatalember volt. Már a kardot is jól tudta forgatni. Jacknek akcentus nélküli, kozmopolita kiejtése volt, brit affektálás vagy déli ráérősség nélkül. Hangja szabatos, pergő, úriemberhez méltó. Erkölcsös és bőkezű volt, de a tetteiért nem kért viszonzást, elismerést. Életét annak akarta szentelni, hogy lovaghoz méltó, üdvözüléshez vezető életet éljen. Küzdött az igazságért és hírnevet szeretett volna szerezni. Gyakran a könyvtárakat bújta, ahol egy bölcs, kiöregedett lovag tanította, sorra megválaszolta teológiai, vallási vagy filozófiai kérdéseit. Jobban szerette a tapasztaltabb vének társaságát, mint a forrófejű kortársaiét az iskolában. Kifogástalan lovagtanonc volt, minden nap imádkozott, vasárnaponként templomba járt. Történt egyszer, hogy templomból kifelé menet meglátott egy részeg férfit az utcán, aki a feleségével veszekedett. Jack megállt, figyelte a fejleményeket. A férfi hirtelen kést rántott és megfenyegette a nőt, aki sírva, a falnak dőlve lerogyott, s könyörgött, hogy ne bántsa. Több se kellett Jacknek, oda rohant, kirúgta a férfi kezéből a kést, tarkón ragadta, kezeit hátraszorította, majd jobb kezével kardot rántott. A pengét a férfi torkának puha húsához szorította, a kidudorodó, kék ütőértől pár mm-re. A férfi füléhez hajolva ordította, hogy most rögtön kérjen bocsánatot. A férfi remegő hanggal hebegte a bocsánatkérést. A nő megköszönte, de Jack mintha észre sem vette volna, megfordult és csak a férfit fenyítette meg, hogy vele gyűlik meg a baja, ha még egyszer ilyet csinál. De az incidenset maga mögött hagyva sietett a lovagi tornára. Mire a királyi udvarba ért, a tanoncok már a lovakat felszerszámozták. Kiderült, hogy ma vadászni mennek. Jack is felszerelte a lovát, puskát ragadott és felpattant a lóra. A tanoncok vezetője a lovasok élén kivezette őket. Libasorban követték az újoncok, a tapasztaltabb fiatalok és a sort a vadászkutyák zárták. Kivágtattak az erdőbe, ahol a kutyák nyomot fogtak. Jacknek sosem volt ínyére a vadászat, így hát kieszelte, hogy lemarad és amikor senki sem figyel rá, elmegy bóklászni. Ez is történt. Senki sem vette észre a hiányát, túlságosan közel voltak már a vadhoz, ami elvonta a figyelmüket. Jack már vagy húsz perce elhagyta a többieket, amikor egy patakhoz ért. Leugrott lováról és merített a vízből, megitatta a lovát is. Egy szomorúfűz lógatta ágait a vízbe a partról. A lovat kikötötte a fához, ő pedig lefeküdt az árnyékában a bársonyfűbe. Teltek-múltak a percek, hősünk el is szundított. A Nap vándorolt az égen, az árnyékokat mintha körzővel rajzolták volna. Jack édes álomba merült, amikor váratlanul felriadt. Nem rémálma volt, hanem sikítást hallott. Felült és fülelt. Érezte, hogy valaki bajban van, így a másodpercek órákként vánszorogtak.Már kezdte azt hinni, talán csak képzelődött, amikor segélykiáltásra lett figyelmes. A hang irányába futott, aztán megtorpant. Egy barlang tárult a szeme elé, ahol egy medve sarokba szorított egy lányt. Kardját előhúzta, majd keresett egy méretes követ. Közelebb lopódzott. A lány észrevette, de próbált úgy tenni, mintha nem lenne ott senki, nehogy a medve megforduljon. Jack, amikor elég közel volt, felemelte bal kezét és három ujját felemelte. Amikor kontaktust hozott létre a lánnyal, egyik ujját lehajtotta, majd a másikat, végül az utolsót. Ekkor bal kezével keményen intett a lánynak, hogy húzódjon félre. A medve zavarát kihasználva, lendített egyet a jobb karján és a medvét megcélozva elhajította a követ. Sebesen hatolt be a medve koponyájába, ahonnan ömleni kezdett a vér. A lány ijedten szaladt a fiúhoz és karjaiba vetette magát. Megköszönte Jacknek, hogy megmentette az életét. Kissé elragadtatta magát és csókot nyomott a fiú szájára. Jack ijedten nézett a lányra, aki elpirulva bocsánatot kért, és hebegett-habogott, hogy ezt nem szabadott volna tennie, mert ő a király lánya. Jack elkerekedett szemmel meredt a gyönyörű lányra. Szerelmes lett a látványba: nyálkarózsaszín szájrúzs, égszínkék szemek. Szép alak, s mellének völgyén tapadt a szeme, de felócsudott kábulatából és mosolyogva bemutatkozott a királylánynak, puha kézfejének bőrére csókot adott. Megtudta, hogy Annie-nek hívják. Elmentek a patakpartra, eloldozta a fától a lovat, felültette Annie-t, mögé ült és elnyargaltak ki az erdőből, egyenesen a királyi udvarba. Annie felkísérte a palotába Jacket és a király színe elé mentek. A királylány elmesélte apjának, hogy épp az erdőben sétált, amikor rátámadt egy medve. Aztán elmondta, hogy Jack miként szaladt a segítségére és hősként megmentette. A király ámulattal hallgatta a történetet. Amikor a végére értek, az apa hálából felajánlotta azt, hogy teljesíti a fiú kívánságát. Jack azt kérte, hogy lovaggá üssék, ezenkívül, hogy Annie a felesége legyen. A király szívesen teljesítette az első kívánságát, hiszen Jacknek jó híre volt a tanoncok között, viszont a lányát féltette, mert még elég fiatal volt a házassághoz. De Annie unszolására engedett a kérésnek. Egy hétig folytak az előkészületek az esküvői ceremóniára. Először lovaggá ütötték Jacket, aztán kimondták a boldogító igent. Hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Így lett a legifjabb lovag Jack, akiből lovaggá ütése napján király is lett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.