Egy személyes emlékkel kezdem: 1987 őszén léptem át először a könyvtárunk  küszöbét. Jóllehet országos könyvtárakban dolgoztam előzőleg, szinte beleszédültem a látványba,  amikor végignéztem a régi könyvekkel teli, kincsesbányának tűnő kis könyvbirodalmon. Úgy éreztem, egy élet sem lesz elég, hogy mindegyiküket megismerjem. A napi feladatok a könyvtár újabb, „élő” részében vártak, és várnak azóta is.

 A könyvtár akkori állapotát az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum 1990-es kiadványa,  A nagy múltú középiskolák könyvtárai így írja le:
„ A gyűjteményben mindössze 3 db. 1801 előtti kiadású könyv van. A régi könyvek egy részét elkülönítetten, jó körülmények között tárolják, másik részét (főként a szépirodalmat) besorolták a használatos könyvek közé. Tennivalók: mintegy 200 könyvet köttetni, 3 db-ot pedig restauráltatni szükséges.”
Ez volt 2o éve. Azóta történtek változások.
Fotók A régi szépirodalmi könyvek nagy része kikerült a kölcsönözhető könyvek közül, viszont időnként  szerepelnek kis kiállításokon a tárlókban. Olykor lelkes kollégák is beviszik őket az órákra. De ami a legfontosabb: a 3 db. 1801 előtti, vagyis muzeális könyvünket 2009-ben sikerült restauráltatni. De hogyan és honnan is kerültek a könyvtárba a régi könyvek? Amelyeknek, mint tudjuk, megvan a maguk sorsa… Ez külön történet, amelyet dióhéjban összefoglalok.
Mikor Kecskeméten 1936-ban megszüntették a Kecskeméti Magyar Királyi Állami Főreáliskolát, (korábban Főreáltanodát) Pestszentlőrinc  ugyanebben az évben kapott engedélyt gimnázium indítására. A könyvtár története tehát a kecskeméti iskola átköltöztetett könyvtárával indult. Ez volt az „anyakönyvtárunk”, benne sok 19. századi és 20. század eleji történelmi, természettudományi, művelődéstörténeti könyvvel, szépirodalmi sorozattal, lexikonokkal, és a már említett muzeális könyvekkel.
Az iskolai könyvtárak régi könyveinek rendbehozatalára nem jut igazán támogatás, mivel ez nem kis költség. Ezért is volt fontos számunkra, hogy a könyvtár 2009-ben elnyerte a Nemzeti Kulturális Alap pályázatát, muzeális könyvek restaurálására. A munkát az Országos Széchenyi Könyvtár restauráló műhelyében végezték, és a könyvek eredeti állapotát ismerve elmondható, hogy szép munkát végeztek.
És most lássuk a könyveket.(Amelyek a tárlóban „élőben” most is láthatók.)
1., Legidősebb könyvünk egy görög-latin kétnyelvű szótár, Lexicon manuale Graeco-Latinum et Latino-Graecum. Amsterdamban jelent meg 1685-ben, szerzője, humanista nevén Cornelius Schrevelius, a 17. században élt jeles németalföldi tudós, akinek ez alapmunkája volt. A könyv az első kiadástól napjainkig 200 kiadást ért meg. A könyvtár példánya a 8. kiadásból való. Eredeti tulajdonosa Hornyik József volt, a főreáliskola magyartanára a monarchia idején, aki valószínűleg iskolájára hagyta ezt a könyvet.
2., Korban második könyvünket egy felvilágosodás kori magyar költő, Baróti Szabó Dávid szerezte, címe: Új mértékre vett külömb’ verseknek három könyvei, melyeket szerzett Esztergam megyebéli pap, erdélyi Baróthi Szabó Dávid, mostan A’ Kassai Fő Iskolákban az ékesen szóllásnak Királyi Professora. A könyv Kassán jelent meg, 1777-ben , Landerer Mihály nyomdájában. Baróti Szabó Dávidról tudnunk kell, hogy a felvilágosodás kori magyar nyelvű lírában a deákos iskola megindítójának számít. Vergilius fordításai egy évszázadra mértékadóvá váltak. Arany János azt írta róla, hogy „senki nem bírja teljesebben az anyai nyelvet, mint ő”.
3., Legfiatalabbb muzeális könyvünk egy, helyesebben egy kötetben két Voltaire fordítás, megjelent Pozsonyban, 1789-ben. Elöl található a Voltér úrnak Henriása, magyar versekben frantzia nyelvből fordíttatott idős’b Szilágy Sámuel úr által. A mű hőse IV. Henrik francia király, akinek anno „Párizs megért egy misét”. A hugenottákkal rokonszenvező Voltaire-t e műve miatt nyilvánította nemkívánatos személynek a katolikus klérus. Mint említettem, két fordítás található a kötetben, az első Szilágy Sámuelé, aki még súlyos betegen is javítgatta a fordítását, de a kiadását már nem érhette meg. Művét a fia fejezte be. A másik fordító, Péczeli József, komáromi protestáns pap. Az ő fordításának címe: Henriás az az negyedik Henrik francz király életének némelly része. Irodalomtörténészeknek ma is különleges feladat lehet a két fordítás összehasonlítása.
Tovább tallózva a könyvtár régi anyagában, mindenképpen meg kell említeni Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című könyvsorozatot, melyet 1885. december 1-jén Rudolf trónörökös indított útjára. Az volt a szándéka, hogy készüljön egy népszerűsítő stílusban írt összefoglaló mű az Osztrák–Magyar Monarchia földrajzáról, állat- és növényvilágáról, történetéről és néprajzáról. A 21 kötetből 7 foglalkozik a korabeli Magyarországgal. A legfelsőbb engedéllyel készülő könyvsorozatnak két szerkesztőbizottsága volt: a magyar rész szerkesztésére Jókai Mórt kérte fel Rudolf, akivel egyéként jó barátságban is volt. Jókai, aki ekkor már Európa-szerte elismert író volt, a szerkesztői munka mellett megírta Debrecen és Budapest leírását és  A magyar nép című fejezetet is. A magyar történetírás és néprajztudomány megírásában többek között Mikszáth Kálmán is részt vett. A kötetek számára a kor legjobb festői és grafikusai dolgoztak, mint Benczúr Gyula, Munkácsy Mihály, Mednyánszky László, Zichy Mihály. A sorozat Budapesten jelent meg, 1885 és 1902 között. Napjainkra e könyvsorozat felbecsülhetetlen forrás lett a történészek, művészettörténészek és néprajzkutatók számára.  A könyvtárban a 21 kötetből jelenleg 14 kötetet tartunk nyilván.
Igazi nagy vállalkozás volt a 19. század második évtizedében a Tudományos Gyűjtemény, a havonta megjelenő magyar nyelvű tudományos folyóirat. Első szerkesztője rámutatott az anyanyelvű időszaki sajtó fontosságára :  „A  magyar nemzetnek felvilágosítását, csinosulását, szerencsésítését is önnön nyelvénél fogva érhetni el legkönnyebben, legbizonyosabban.” A folyóiratnak hamarosan 800 előfizetője lett, s egészen az 1830-as évek elejéig nagyon népszerű volt. Melléklapjában, a Szépliteratúrai Ajándékban feltűntek Bajza József, Toldy Ferenc és Vörösmarty Mihály írásai, aki egy ideig szerkesztette is a lapot. A nyelvújítási harc is a lap hasábjain fejeződött be, Kazinczy győzelmével, akinek 1819-ben itt  jelent  meg  az  Orthológus és neológus nálunk és más nemzeteknél c. írása. Még a bécsi titkosrendőrség is felfigyelt a lapra, benne látta „az átkos magyarosodás” okát. Több cikk miatt eljárást indítottak ellene, postai szállítását megtiltották. A lap sajnos 1841-ben megszűnt, de elévülhetetlen érdemei vannak a magyar anyanyelvű tudományos kultúra népszerűsítésében.
Végezetül, az  érdekesség  kedvéért szeretnék bemutatni három mini könyvet, a könyvtár Dávidjait.
 A miniatűr könyvek közül a legrégibbek talán azok a parányi agyagtáblácskák, amelyek Babilonban készültek több  mint  4000 évvel ezelőtt. Ha igaz, már Ciceró is ismert egy olyan Iliast, amelyet parányi betűkkel olyan kis lapokra írtak, hogy egy dióhéjban is el lehetett helyezni. Rómában a lelkesebb könyvkedvelők számára is apró könyveket készítettek, amelyeket nyakon hordható medalionokban helyezték el, mint a ritka ékszert. Hazánkban a miniatűr könyvkészítés 1963-ban kezdődött. Az első minikönyv a Kommunista Kiáltvány volt, mely a Magyar Helikon Könyvkiadó gondozásában készült . A  mi három könyvecskénk mindegyike 1976-ban jelent meg. A Kecskemét címűt (Andruskó Tamás fametszeteivel) a Szépirodalmi Könyvkiadó adta ki, Makszim Gorkij Huszonhat férfi- egy leány című elbeszéléseit Kass János illusztrációival az Európa Kiadó jelentette meg, és József Attila Szépség koldusa című verseskötetét szintén a Szépirodalmi Könyvkiadó jelentette meg. Hogy a bibliofilek mennyire érdeklődnek a minikönyvek iránt, az tapasztalható a témával foglakozó internetes oldalakon, bár, ahogy láttam, a könyvecskék adás-vételével nem lehet meggazdagodni.
 A divatszakmában ismét feltűntek a pici, nyakláncon lógó könyvek. És bár a római idők már messze vannak, el lehet mondani: ma is divat a könyv! Legalább így legyen testközelben…
A sort a könyvtár kincseiről hosszasan lehetne  még folytatni. Elnézést kérek azoktól a könyvektől, amelyek most kimaradtak, de hát, habent sua fata libelli, a könyveknek megvan a maguk sorsa:  az övék most ez volt.
 
 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bagolyhir.blog.hu/api/trackback/id/tr472304158

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt) · http://zsotza.blogspot.com 2012.10.28. 07:04:32

Fantasztikus kulturális gazdagság!
Élmény lehet minden (munka)nap...

De most még szünidő van.
Kellemes nyári pihenést kívánok a nyár hátralevő részeiben!