Április 11-én néhány kollégával felolvastuk kedves/kedvenc versünket a könyvtárban, lehetett irodalmi zsákbamacskát húzni, (ezt azóta is lehet!) és közösen elénekeltünk egy megzenésített József Attila verset. Íme néhány vers:

Ladányi tanár úrtól:

Zilahy Péter : AKI EL

 

aki elment többé nincs

többé nem nyom le kilincs

nem szeret nő nem hal halál

nem rág köröm nem szúr szakáll

 

ha már elment lelke rajta

nem mer leves nem gyújt gyertya

nem üt vissza nem szül gyerek

nem vár haza nem főz meleg

 

meddig tart és miért nem enged

miért szorít belém lehellet

miért tüntet ki értelem

miért szórakoz pont velem

 

Asztagos tanárnőtől:

Fodor Ákos:

Szám-adás

2 vers között 1

halandó vagyok, aki

½ a haláltól.

 

KÉK TAVASZ
Liu Sen-hszü

Az út fehér bárányfelhőkbe ér,
kékebb tavasz van, mint a kék patak.
A szél virágot hajt s a csöndes ér
ringatja illat-ágyán álmatag.
Kapum a hegy lábára nyíl alant,
kunyhóm előtt pár árnyas fűz is áll
s ruhám ujjára délbe lágy aranyt
szitál.

 

EMLÉKEZÉS
Matsuo Bashó

Mikor virágos minden út
s fehérek a cseresznyefák,
minden, mi volt, eszembe jut.

 

TAVASZI KÉPECSKE
Matsuo Bashó

Virágzanak a szilvafák.
A Nap aranypalástban
a hegy ormára hág.

 

Basho-hommage

Fodor Ákos

 

Virágom szirmán

Vízcsepp: pillanat-gyémánt!

Most gazdag vagyok.

 

TÁRSASÉLET

fölkereslek, hogy
ne kelljen rádöbbenned:
magamrahagytál

 

 SZINOPSZIS

Egyik sem vagyok.
Sem üllő, se kalapács:
-Talán: a csengés.

 

ELKÉSZÍTÉSI JAVASLAT

Versemet oldd föl
életed vízében: úgy,
ahogy szereted.

 

 

 Pintér tanár úrtól:

Rainer Maria Rilke

Szonettek Orpheuszhoz II. ciklus

29. szonett

 

Messzeségek halk barátja, érzed?-

lélegzetedre tágul a Tér.

Haranglábak homályán az ércet:

kongasd magad. Mind erőre kél,

 

ami emészt, ha te vagy az étek.

Változz azzá, mit a lét akar.

Mit számít a legfőbb szenvedésed?

Légy borrá, ha italod fanyar.

 

Légy varázs, e bőség éjjelét

hasd ma át, s mi kúsza, testet ölthet,

egymásra lel s értelme ragyog.

 

S ha elfeled majd e földi lét,

„Eliramlok” – mondd a néma földnek.

S szólj a fürge vízhez így: „Vagyok.”

 

(Szabó Ede fordítása)

 

Deákné tanárnőtől:

 

Búcsú 

Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz halott
E földön többé sose látlak
Ó idő szaga hangaszálak
És várlak téged tudhatod

                       Guillaume Apollinaire

                       /fordította: Vas István/

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bagolyhir.blog.hu/api/trackback/id/tr672861511

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.