Szándékosan nem írtam "kedvenc" verset. Egy kedvenc verset nehéz kiválasztani a sokból,  amelyek közel állnak a szívünkhöz. Szeretném, ha itt a blogban, kollégák, diákok megosztanánk egymással minél több kedves versünket és így nemcsak szép versekkel de egy kicsit egymással is ismerkedhetnénk. Jó példával járok elöl - íme az én egyik kedves versem:

 

Pilinszky János: Fabula

Hol volt, hol nem volt,

élt egyszer egy magányos farkas.

Magányosabb az angyaloknál.

Elvetődött egyszer egy faluba,

és beleszeretett az első házba, amit meglátott.

Már a falát is megszerette,

a kőművesek simogatását,

de az ablak megállította.

A szobában emberek ültek.

Istenen kívül soha senki

olyan szépnek nem látta őket,

mint ez a tisztaszívű állat.

Éjszaka aztán be is ment a házba,

megállt a szoba közepén,

s nem mozdult onnan soha többé.

Nyitott szemmel állt egész éjszaka,

s reggel is, mikor agyonverték.

A bejegyzés trackback címe:

https://bagolyhir.blog.hu/api/trackback/id/tr383311381

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt) · http://zsotza.blogspot.com 2011.11.21. 13:41:41

Pilinszky Jánosnak ezt a kiváló alkotását még nem olvastam.

A feltétel nélküli (Isteni) szeretet fájdalmasan szép szimbóluma volt a Magányos Farkas.

Köszönöm,hogy olvashattam!