Makkos Péter: Születésnapodra

ja.jpg

 Hatvannyolc éve nem húzod
félszeg mosolyra bajuszod,
e kincs
ma nincs.

Nem hagyja el már több szitok,
hanggá kovácsolt száz titok-
naszád
a szád.

Tintával töltőtoll hegyét
élvezve szűz papír kegyét
nem olt
be holt.

Mit szólna Horger Antal úr,
ha tudná, népe mit tanul,
e vers,
e nyers,

a “Nincsen apám” vallomás
mitől lett épp csak állomás,
Szeged,
Neked.

Hatvannyolc év már elszelelt,
e vers nélkül még egy se telt,
habók
e bók.

Világtalan most, mint az éj,
úszunk, megannyi dinnyehéj,
Dunán,
bután.

Fecsegünk folyton – s mint a mély,
hallgatsz – s mi kérünk, még mesélj,
se fény,
se vény

elég nem lenne nélküled,
minden szavad tág épület,
akol,
ahol

bégető bárányok vagyunk,
csak itt húzhatjuk meg magunk,
ha kél
a Tél.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bagolyhir.blog.hu/api/trackback/id/tr495220124

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.