Kosztolányi Dezső: Február Halvány ezüstfüst futja be a fákat. A téli reggel éles, zúzmarás. Olykor, mikor lehúzzuk téli kesztyűnk, belénkharap a fagy, s mi sírni kezdünk, mert fáj a seb, mint a farkasmarás.  

Razglednicák (4.) Mellézuhantam, átfordult a teste s feszes volt már, mint húr, ha pattan. Tarkólövés. - Így végzed hát te is, - súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan. Halált virágzik most a türelem. - Der springt noch auf, - hangzott fölöttem. Sárral kevert vér száradt…