"Gaudeamus igitur"... Ha május, akkor ballagás. Most a Ti ballagásotok, kedves végzőseink. Az iskolában már gyakoroljátok a ballagási énekeket, a meghívókat elküldtétek, minden készen áll... Ma már kicsik, közepesek és nagyok egyaránt ballagnak, iskolatípustól függetlenül. Nem volt ez mindig így: a szokás eredetileg Selmecbányáról ered, ahol a XIX. század 70-es éveiben az erdészeti és bányászati Akadémia hallgatói, a Ballag már a vén diák… kezdetű dal éneklésével búcsúztak el iskolájuktól.(Ez volt a valéta.) Maga a kifejezés a latin ’valetans’= búcsúzó szóból ered. Az 1920-as évektől már az Elmegyek, elmegyek...kezdetű dalt is énekelték, napjainkban pedig számtalan más  ballagási ének is felcsendül az alma materek falai között, sajnos egyre gyakrabban -  éneklés helyett -  a hangszórókból.

A ballagás előtti éjszaka a szerenádé: Ti is kisebb-nagyobb csoportokban vándoroltok a tanáraitokhoz, és itt is, ott is felhangzanak a városban a jól ismert dallamok. Aztán a ballagás napján végigvonultok a felvirágozott iskolán, az osztálytermeken, a tanárin. Búcsúztok. Vállatokon a kis tarisznya, kezetekben virág, szívetekben a sok jó tanács. És "jól csak a szívével lát az ember". Az udvaron felszállnak a színes lufik. Búcsúzunk Tőletek. Hiányozni fogtok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.