Dsida Jenő: Tavaszi ujjongás (részlet)

Tarka virágnak  
Illata kábít, -  
Édes a méz mit  
Kelyhe kinál;  
Lebben a lepke,  
Röppen a méh -  
Sok kicsi vándor  
Kedvese ajkán  
Csókra talál.  
  
Nincs ma halál,  
Él ma a földön  
Mit csak az Isten  
Élni teremtett; -  
Harsog a himnusz,  
Hangos a táj! -  
Semmi se fáj,  
Minden örömre,  
Tűzlobogásra  
Szítja a lelket...  
  
Újra születtünk  
Zöld lobogóval  
Lepkefogóval  
Táncra megint!  
Csókot a földnek,  
Csókot a fának,  
Csókot a rügynek,  
Mert a hatalmas  
Égi Jövendő  
Hírnöke mind!  
  

(Mucha: Tavasz)
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.