Az alábbi verset Szeltner Tímea tanárnő választotta.

Török Sophie: Istennek táncoltam

Ruhákkal fojtott derekam nyújtózni vágyik,

nyújtózni mindenből, mi szorít és gátol és lenyom.

Ahogy nyújtózna rügybörtönéből a göngyölt levél,

ahogy nyújtózva száll ki szoros bimbójából a tág kehely.

Fejem fölött nyújtóznak lengő karjaim,

égi melódia parancsa ingat,

már szállok, szállok elnyúlt derékkal,

könnyű lábaim repkednek, mint táncos szalagok a szélben.

Nem vagyok test már, gondolat sem vagyok,

nem vagyok vágy, se fájdalom, se félelem.

Magány vagyok és öröm vagyok,

nehéz testemet lebontom, csillagok ritmusa ingat.

Néma vagyok és láthatatlan és megfoghatatlan,

egyedül vagyok, életem elfeledtem.

A föld nehéz törvénye varázsából feloldott,

ölelő ütem húz és taszít, lenget és elröpít.

Nehéz életem elfeledtem.Csak az Isten lát

és hódoló táncom ritmusára

velem mozognak millió csillagok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.