Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás

Kész a világ,

feszült, ünnepi várás

tereng felette.

Halotti csend. Csak néha néha

sóhajt az Isten lelke.

Kimérve minden pálya

megtöltve minden lélek-lámpa,

ahol csak úr a lét…

De jaj, sötét van,

mélységes iszonyú sötét!

A zordon tömeg-árnyék

némán zokogva kering utjain,

s csak egyet tud és egyet érez… …

Most váratlanul vágyon megvonaglik

és felzug Istenéhez:

Betelt az idő!

Sugarat, fényt, szint adj nekünk,

mert epedünk!

Fényesség nélkül oly sivár az élet!

Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet

Legyen világosság!…

És ismétlik mindig erősebben

a felviharzott étheren keresztül

és felharsan az egek harsonája

s a végtelennek zsolozsmája zendül

zsibongva, zsongva…

És nagy szavát az Ur – kimondja!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.