Niccolò Ammaniti : Én és Te című kisregényét az Európa kiadó adta ki 2012-ben. A könyvben ismét az író kedvenc témájával szembesülünk: a szülők és serdülő gyermekeik kapcsolatának problémáival. A főszereplő, Lorenzo 14 éves, kissé magába forduló, zárkózott fiú, barátai nincsenek. Szülei nem tudják elfogadni viselkedését, egyik iskolából a másikba íratják, ragaszkodnak hozzá, hogy társasági, mások által el/befogadott gyerek legyen. Elvárják, hogy az legyen, ami valójában nem is ő. A magának való, nehezen barátkozó Lorenzo szeretné, ha olyannak látnák, mint a többi normális kamaszt. Azt hazudja hát, hogy iskolatársaival síelni megy, ám ehelyett római bérházuk pincéjébe zárkózik be, hogy ott egy héten át csak kedvenc időtöltéseinek éljen. A pincébe azonban egyszer csak betoppan alig ismert féltestvére, Olivia is. A lány kábítószerfüggő, és egy kötelező elvonókúrának néz elébe. Lorenzo az Oliviával a pincében töltött pár nap alatt megfeledkezik saját kicsinyes, nevetségesnek tűnő problémáiról, és nővére megmentésére koncentrál.Ezzel kezdetét veszi a felnőtté válás fájdalmas, sokszor reménytelennek tűnő folyamata.

Kosztolányi Dezső: Most elmondom mint vesztem el

A Kosztolányi Dezső betegségének és halálának dokumentumai címet viselő kötet elsőként közli a kéziratban fennmaradt beszélgetőlapokat, melyeket a szerző élete végén, a hangját elvevő gégemetszést követően, kórházi ágyán vetett papírra. A kötet a lehető legteljesebb képet adja Kosztolányi utolsó hónapjairól: betegségének krónikája, a kezelések sora és az ebben az időszakban játszódó utolsó szerelem történet

Örkény István: Április

2012-ben Örkény István centenáriumát ünnepeljük, s ebből az alkalomból a Palatinus Kiadó az életműsorozat külön-ajándékaként jelenteti meg az író eddig kiadatlan, fiatalkori regényét. Az 1934-ben keletkezett bolondos regény: egy tehetséges szerző szertelen könyve ahogy az Örkény-monográfus, Szirák Péter jellemzi. A jelen idejű cselekmény egy harmincas évekbeli dél-németországi szanatóriumban játszódik, ide érkezik meg Kapu Kristóf, hogy életét kivezesse a válságból. Kristóf emlékezéseiben ugyanakkor megelevenedik a múlt, a háború utáni kálnai gyermekkor a gyűlölve szeretett német nevelőnővel, egy félig svájci-francia kislánnyal, aki angyalnak mondta magát, s a második udvarral, a cselédek és béresek komisz világával, ahol gyakran és huzamosan káromkodtak, keveset beszéltek és igazat mondtak. Az Április hangvételét már át-átjárja Örkény későbbről ismert finom iróniája.

Forrás: Libri

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.