Csíkeszentmihályi Mihály: Kamasznak lenni

Hogyan élnek a kamaszok? Mit gondolnak az iskoláról, a családjukról, a barátaikról? Mitől félnek és mit szeretnének? Csíkszentmihályi Mihály és Reed Larson könyve különleges kutatásra alapozva válaszolja meg ezeket a kérdéseket. 75 véletlenszerűen kiválasztott tizenévest kértek fel, hogy amikor a maguknál hordott csipogóval jeleznek nekik - legyen az bármely napszak - jegyezzék fel, mire gondolnak, mit csinálnak éppen, hogyan érzik magukat. Az eredmény ez a könyv, amelyben feltárul a kamaszok mindennapi élete, akár az iskolában, akár a barátaikkal vagy éppen családjukkal töltik idejüket. Ha szeretnénk hogy a felnövő generáció ne kallódjon el, segíteni, hogy kamaszaink elégedett, boldog felnőttek legyenek, hogy társadalmunk stabil maradjon, érdemes megfontolni, a Kamasznak lenni eredményeit és a szerzők ajánlásait. Lenyűgöző olvasmány, nemcsak tanulságos, de kötelező irodalom minden szülő, pedagógus és pszichológus számára.

Körkép 2012

A tavalyi év novellatermésének legjava, többek között Bartis Attila, Cserna-Szabó András, Darvasi László, Dragomán György, Garaczi László, Grecsó Krisztián, Háy János, Spiró György, Tóth Krisztina tollából.

Julie Orringer: Láthatatlan híd

András építészhallgatóként éppoly hirtelen csöppen a 30-as évek Párizsi bohéméletébe, amilyen önkéntelenül ragadja később magával a századközép világégése, hogy munkatáborról munkatáborra sodródva, küszködve kapaszkodjon az egyetlen szerelembe: élete legnagyobb ajándékába. Klára még szinte gyermek, mikor az erősödő szélsőséges eszmék Magyarországáról - saját sorstragédiája után - Párizsba kénytelen menekülni, egyik pillanatról a másikra felnőtté válva, hogy ott megismerje Andrást, és életük egymáséba gubancolódjon . Tamás és Ibolya a háború gyermekei; miközben szüleik a földi poklokkal csatáznak értük és egymásért, mindnyájuk túléléséért, ők olyan emlékekre tesznek szert, melyek generációk sorsában hagynak kitörölhetetlen nyomot, amit nem moshat el sem az óceánnyi távolság, sem a részvétlen idő . Julie Orringer regénye, a Láthatatlan híd magával sodor és felkavar, kétségbe ejt és megvigasztal, elveszi és visszaadja az életbe és az emberségbe vetett hitünket. Arról mesél, amiről csak a fontos könyvek tudnak: hogy minden ember egyedi és megismételhetetlen és szükségünk van valakire a boldogsághoz és a boldoguláshoz. "Több mint egy éve olvastam Julie Orringer megrázó, nagy erejű, vizuálisan is sodró remekművét. Az ilyen súlyú könyvekre mondják, hogy letehetetlen nagy regény. Vártam, hogy egy magyar kiadó rátaláljon és beleszeressen. Megtörtént. Hála érte." - ( Koltai Lajos, operatőr, filmrendező )

Forrás: Libri

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.