190 éve, 1823 január elsején (egyes feltevések szerint december 31-én) született Petőfi Sándor. Ebből az alkalomból választottam a hónap versének az ő költeményét. Meghallgathatjátok Ferenczi György és a Rackajam előadásában A politikusokhoz című verset is.

Petőfi Sándor: Téli este

Hova lett a tarka szivárvány az égről?
Hova lett a tarka virág a mezőkről?
Hol van a patakzaj, hol van a madárdal,
S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak?
Odavan mind! csak az emlékezet által
Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak.
Egyebet nem látni hónál és fellegnél:
Koldussá lett a föld, kirabolta a tél.

Olyan a föld mind egy vén koldus, valóban,
Vállain fejér, de foltos takaró van,
jéggel van foltozva, itt-ott rongyos is még,
Sok helyen kilátszik mezítelen teste,
Úgy áll a hidegben, didereg...az ínség
Vastagon van bágyadt ajkára festve.
Mit csinálna kint az ember ilyen tájban?
Mostan ott benn szép az élet a szobában.

Áldja istenét, kit istene megáldott,
Adván néki meleg hajlékot s családot.
Milyen boldogság most a jó meleg szoba,
S meleg szobában a barátságos család!
Most minden kis kunyhó egy tündérpalota,
Ha van honnan rakni a kandallóra fát,
S mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe
Röpül tán, most beszáll a szív közepébe.

J.K. Rowling: Átmeneti üresedés

Nagyregény egy kisvárosról. Az alig negyven-egynéhány éves Barry Fairbrother halála szó szerint felforgatja Pagford városka lakóinak életét. Pagford színleg maga az angol idill, macskaköves piactérrel, ódon apátsággal, ám az elbájoló homlokzat mögött számos viszály dúl. Gazdagok civódnak a szegényekkel, kamaszok a szülőkkel, feleségek a férjekkel, tanárok a tanítványokkal. Hamar kiderül, hogy Pagford nem az a háborítatlan, békés angol kisváros, aminek látszik. Barry átmenetileg megüresedett önkormányzati helye némelyekben szenvedélyes indulatokat kelt, másokat köpönyegforgatásra késztet... Az Átmeneti üresedés az első olyan regény, amelyet Rowling felnőtteknek írt. - A megjelenést követően az AP hírügynökség kritikusa nem könnyű, de jó olvasmánynak nevezte a művet, amely szerinte tele van érzelmekkel és szívvel. A The Guardianben azt írták róla, hogy “nem mestermű, de végső soron nem is rossz:intelligens, jól megírt és gyakran mulatságos.”

J. K. Rowling a Harry Potter kalandjairól szóló könyvsorozat szerzője. 1997 és 2007 között 7 kötete jelent meg, amelyekből világszerte 450 milliónál több példány kelt el, több mint 200 országban, 74 nyelven és 8 nagysikerű film is készült belőlük. J. K. Rowling számos díjat és kitüntetést kapott, többek közt a gyermekirodalomnak tett szolgálataiért a Brit Birodalom Érdemrendjét, a spanyol Asturias -díjat, a Francia Köztársaság Becsületrendjét és a Hans Christian Andersen-díjat. Volant nevű jótékonysági alapítványa révén számos jótékonysági ügyet támogat, így a hátrányos helyzetű gyermekek életének megváltoztatásán munkálkodó Lumos jótékonysági szervezet alapítója is.

Forrás:Libri, Cultura

Ég a négy gyertya... Vajon kész-e a szívünk...?

Tunyogi Csapó Gábor: A szenteste története c. novellája

.

Szeretettel kívánok minden barátomnak, kollégámnak, tanítványomnak és ismerősömnek boldog karácsonyt!

  Csecsődi Mária: Karácsonyi enteriőrök

"A Karácsonyi enteriőrök gondolatát kétségtelenül korábbi könyvem, a Budapesti otthonok formálta, sok esetben inspirálta is. A könyv felidézi gyermekkorunk karácsonyait, a mesék világát, elkalauzol különböző kultúrákba, bepillantást enged szépen feldíszített otthonokba, az olvasók elé tárja az ünnep ízeit, trendjeit, tárgyi világának megannyi nélkülözhetetlen darabját. Remélem, hogy a kötet számos hasznos ötletet nyújt a karácsonyi előkészületekhez, de azok sem fognak csalódni, akik a kandalló mellett, puha takaróba burkolózva csupán gyönyörködni szeretnének a képekben."

Tolsztoj: Járjatok világosságban

"Lev Tolsztoj vallásos ihletésű műveit a háború után született generációk igen kevéssé ismerhetik. Pedig az író egész életét áthatotta keresztény világnézet radikális értelmezése,  de őszinte istenkereséséhez nem fér kétség.
Kötetünk címadó kisregénye az ókeresztény korba kalauzolja az olvasókat. Az író a letűnőfélben lévő, hedonista görög-római gondolkodást szembesíti benne a kereszténység új tanításával, s bár ránk bízza annak eldöntését, melyik az igaz eszme, ő maga határozottan állást foglal, amikor főhősét végül elvezeti a keresztény közösségbe.
A kötet elbeszélései szintén az evangéliumok talaján sarjadtak. Legyen bár szó az orosz parasztról, aki minden pénzét félretéve Jeruzsálembe zarándokol, a kisvárosi csizmadiáról, aki Krisztust szeretné vendégül látni, vagy a pokolbéli ördögről, aki a népmesék hangulatát idéző módon akarja bűnre csábítani a romlatlan lelkű gazdaembert, Tolsztoj mindegyik történetben az örök és változatlan keresztény értékrend mellett foglal állást." (a Kiadó)

Gratzer József: Új Sicc

Generációk nőttek fel Grätzer József klasszikus logikai és rejtvénykönyvén. A szerző, aki mellesleg Karinthy Frigyes személyi titkára volt, korának egyik legjellegzetesebb társasági figurájaként kávéházakban, baráti összejeveteleken szórakoztatta rejtvényeivel, játékos feladataival asztaltársaságát. A Sicc mára legendává vált, a "rejtvénykirály" számos játéka, feladata a mai napig él a gyerekek életében. Az Új Sicc a klasszikus könyv felújított kiadása. A Grätzer-trilógia első köteteként megjelent művet két további követi: Grätzer József Rébusz című logikai fejtörőket tartalmazó könyve és fia, a Kanadában élő neves matematikus Grätzer György: Elmesport egy esztendőre című logikai feladatgyűjteménye, amely az év minden napjára szolgál egy feladattal.

Forrás: Libri

A harmadik gyertya meggyújtásához Nagy Lajos: Az én karácsonyfám c. írását ajánlom.

Kedves Jézuskám, én már a harmincadik évemen rég túl vagyok, de a lelkem még gyermeki, szeretem a karácsonyfát, a játékot és az ajándékokat, szeretném tehát, ha nem feledkeznél meg rólam az idei karácsonykor. Hozzál, kérlek, nekem egy szép karácsonyfát és apró kis vacakokat játszani, és mivel már mégis öregebb és így okosabb is vagyok a többi gyermekeknél, ne haragudj, ha mindjárt megmondom, hogy az egész dolgot hogyan szeretném én. (Neked már, ha költségbe vered magad és hozol, úgyis mindegy, nem igaz?)

Hát hozz kérlek egy jó nagy fát, szép nagy gyertyák legyenek rajta, olyanok, amik nemcsak fényessé, hanem meleggé is teszik a helyet, ahol felállítják a karácsonyfát. (Mivel a szobába nem férne el, az Almássy térre tervezem.) És kérlek, selyempapírosba pakolva ne szaloncukor legyen, mert azt, mióta sokat cigarettázom, nem szeretem, hanem nagy széndarabok legyenek, rúd szalámik, fehér kenyerek. A fa aljában ne kis kocsik és építőkockák legyenek, hanem nagy villamoskocsik, mert tudod, olyan rossz itt Pesten a közlekedés; mindet átadnám aztán, amikor már meguntam velük játszani a városnak, hadd járjanak a körúton és a Vilmos csá… akarom mondani a Váci körúton. Az építőkockák helyett hozzál, tudod, olyan barakkokat, ahol szegény emberek lakhatnak. Majd én úgy játszok velük – a barakkokkal –, hogy szegény embereket teszek beléjük.

És a fa alatt legyen nagy kisznikben sok szén, és nem bánom: rozskenyér és főtt marhahús és krumpli. Sok, sok, sok.

Ja igen, ezt majd elfelejtettem, a fán babák és ólomkatonák helyett, vékony zsinórokon háborús generálisok és diplomaták lógjanak, nem baj, ha a gyertya, amint olvad, a fejükre is csöpög.

És olyant is szeretnék, tudod, amit szoktál vinni kisfiúknak, hogy viszel nekik egy gumibabát, egy parányi gumiembert, amit megnyomnak és sír. Hozd el nekem, kérlek, Ludendorffot, majd én mindig megnyomom úgy, hogy éppen olyan szépen fog sírni, mintha gumiból volna, ez nagyon szép játék lesz, nagyon jól fogom vele tölteni az idei nevezetes karácsonyt.

Kapitány Gábor: Szenteste, 2011

Van, ahol Boldizsár, Menyhárt és Gáspár csenget

Másutt épp szidják a földi s mennyei rendet

Van, ahol egyedül ünnepli azt egy ember

Hogy egykor társas volt neki is a december

Van, akit templomba hívnak éjféli gyertyák

Van, aki lezártan dől le, mint készre telt zsák

Van, kitől e percben szökik el éppen az élet

S van, ki a barmok közt másokért emberré lett

Pásztor már alig van. Elég a villany-pásztor

Nem látsz csillagot s lelket se a sok máztól

Sűrű az éjszaka. Nyüzsög benne a semmi

Valahol mégiscsak kell egy jászolnak lenni!

Egy kicsit rendhagyó módon, most nem diák írást, hanem Varga Levente tanár úr versét olvashatjátok.

Mákó Karácsonykor                                       

Zúzmara hull az ezüstös határban

Fehér fent a fenyő a Kárpátokban.

Nincs a természetben sehol sem élet,

Valaki a tájra fehér zászlót tett.

 Benéz az út, végigfut a faluban,

Két oldalt házak sorakoznak sorban.

A téli szélben kopasz fák bólogatnak,

Az ablakokban gyertyafények ragyognak.

 Jó illatok szivárognak ki az útra,

Megsült a kemencében a diós tészta.

Kikészítik a szép ruhát reggelre,

Felmegy velük az út a templomkertbe.

Ragyogó öreg, és fiatal arcok.

Kucsmák szélén piros virágcsokrok.

Lányok fején párta csillog, arcukon öröm,

Hogy övék lesz a legszebb lakodalom.

 Az alszegtől a felszegik kántálnak

A fiatalok ősi dalokat, nótákat.

„Csillog, villog már fent ragyog”.

Az út szíve is hevesebben dobog.

 Zajlik a gyöngyökbe csomagolt világ,

Tulipántos ládába zárt ifjúság.

Mákó mintha Meseország lenne,

Az elrabolt Európa szívébe rejtve.